Bivalysimizés az Állatsimogatóban
„Jámbor állat a bivaly, s mi tagadás, lusta” – ahogy Kányádi Sándor írta, ez a mi kis bivalyunkra is igaz.
Bivalyunk olyan jámbor, hogy hagyja magát simogatni, imádja ha a szarva tövét és a füle mögött is vakargatod, nemcsak a nóziját simized. Az is igaz, hogy lusta, de a gyomrát nagyon szereti, ezért a zoo csemegével ki tudod csalogatni az istállóból és nyújtott tenyérből etetheted.
Bivaly simogatás: minden nap 10:00 órától, a nyitvatartási időben.
A program árát a belépőjegy tartalmazza.
Bivalytörténet

Magyarországon a bivaly (Bubalus domesticus) tenyésztéséről Szent István idejéből, illetve 1412-ből már sejtünk írott jelzéseket, de elődeink biztosan ismerték. Virágkorát a XVIII-XIX. században élte. A történelmi Magyarországon a bivalyokat két testnagyságban találjuk meg (kisebb: Zala, Somogy vármegye, nagyobb Szatmár, Erdély).
A bivaly eredete: India: balkáni, illetve görög-olasz közvetítéssel jut Magyarországra. Napjainkban kis létszámban, kuriózumként tartják, tenyésztését a természetvédelem kezdi felkarolni.
A bivalyállomány becsült nagysága mintegy 2 000 egyed. Terjed, sok vizes élőhelyen kezd feltűnni napjainkban.
Származásának megfelelően kedveli a vizes élőhelyet, fekete színe miatt is, hőleadásához nélkülözhetetlen a vízben, vizes helyen való fürdés („dagonyázás”).
A bivaly hatalmas erőkifejtésre képes igázásnál („bivalyerős”). (Leggyakrabban a teheneket és az ökröket igázzák. Ázsiában ilyen felhasználása nélkülözhetetlen.)
A bivalyokat a téli hideg elől védeni kell. Élettartamuk hosszú, a tehenek 16-18 éves korig tenyésztésben tarthatók.
A bivalyok félénk, óvatos, bizalmatlan, de állandó gondozójának engedelmes; óvatosan lehet fejni, igázni.
Kányádi Sándor: Bivalyos vers
- Jámbor állat a bivaly,
s mi tagadás, lusta,
de ha kell, a hegyet is
helyéből elhúzza.Olyan erős és olyan
nagyon igazságos,
nincs az a ló, amelyik
hívebb a gazdához.Letérdel, de a terüt
cserben úgy sem hagyja;
én mondom ezt nektek, a
volt bivalyos gazda.Minden közül
ő a legerősebb,
mégsem írtak róla még
soha bár egy verset.Medvét, lám, az emberek
nagy ritkán ha látnak,
s nem is nagyon hívei
a találkozásnak,hacsak nem a rács mögött
csücsül a jó s mint egy szelíd barika,
nincs megkezesítve.Ki merne, teszem azt,
csak úgy kényre-kedvre
bokrászgatni ott ,ahol
otthonos a És ki merne, ugyan ki,
ha szembe jön ki merne egy jó húzni a medvére?Hát az állát s a meg ki vakargatná,
mint egy jámbor bivalyét?
És a hagyná?Mégis könyvek garmadát
írták a medvéről,
s egy sort sem az állatok
kedves négeréről.Pedig s bivaly közt
van is hasonlóság,
amíg a bivaly,
bivalybocsnak mondják.S úgy is cammog a bivaly,
mint valami ringatózik, mintha csak
hajón lépegetne…Hajón mintha a
Föld nagy hajó volna,
úgy lépeget a bivaly
öreg matróz módra.De itt el kell mondanom,
mit régóta sejtek:
miért, hogy a bivalyok
ringatózva lépnek.De térkép is kell ehhez,
még inkább egy földgömb,
tudnunk kell, hogy a bivaly
először hol bömbölt,illetve hol rekkegett,
és vajon mi végre?
S hol sütötte le a Nap
ilyen feketére? - Bizony messziről került
a mi pocsolyánkba,
csoda-e, ha billegő
a bivaly járása?De ne vesztegessük a
drága szót hiába,
keressük csak, merre van
Szumátra és Jáva.Ott a forró trópuson,
az örökös nyárban,
ott lebzsel a bivalyős
a langy pocsolyában.Nemcsak lebzsel, húzza is
az igát keményen,
lépeget a rizsvetés
tocsogó vizében.Tehát onnan jöhetett
jó annak előtte,
trópusi nap melegét
őrzi még a bőre.Azért olyan fekete,
s nem azért, mert gyászol,
mivel ilyen messzire
került hazájától.Jó hazára lelt ő itt,
kedvére valóra.
Megszokta a telet is:
jó istálló óvja.Hangja azért rekegő,
mert ritkán használja,
éppen ezért érthető,
ha be van rozsdálva.S azért olyan billegő
a bivaly járása,
mert érkezett
őkelme e tájra.És megszokta a hajón
a tengerész-járást,
és elhagyni lusta?
mindenegy szokását.Így sejtem én, ez lehet
járásának titka,
bár ezt eddig senki még
róla le nem írta.Én sem veszek mérget rá,
hogy így van s nem másképp,
de megtudnám, én
Szumátrában járnék.